Az egyik, hogy keresztanyám megijedt, hogy vajon azért írtam-e, hogy nem bírom az italt, mert magamba vagyok zuhanva, vagy azért, hogy büszkén mutassam, hogy kezdek komolyodni?

A válasz: igen, az utóbbi. Javuló tendenciát mutatok. :)

Először megpróbáltam keresni ideillő képet, amin látszik, hogy javuló tendenciát mutatok. De csak olyat találtam, amin tesómnak mutatok egy fehér lapot, hogy be tudja állítani a fehéregyensúlyt.
Ezt akkor csináltuk, amikor a háttérvászont, és a reflektorokat próbálgattuk még a pesti albiban.

Itt pölö látszik, hogy oldalról kevesebb fény kellett, vagy elölről még több, mert a gallér beárnyékolja a nyakat. És a vászon is túl közel van, mert látszik rajta az alak árnyéka. De a szórt fény is sokat segített volna. (Kösz, tesó, hogy átküldted a képeket!)
Kár, hogy mostanában nem tudok ilyenekkel szórakozni tesómmal!

Másik dolog.

Azt is keresztanyám mondta, hogy reméli, tudom hasznosítani, amit a Dubstep-ről írt cikkemben taglaltam. Hát, ha a következő két dallamocska mosolyt csal Rolcsi arcára, akkor úgy érzem, már hasznos volt. :)

Bocsánatot kérek mindenkitől, aki nem az unokatestvérem. Ugyanis ők valószínű nem fogják érteni, mi ebben a jó. A történet nagyon tömören annyi, hogy voltunk vagy tizenpár évesek, amikor egyik délutánt épp Rolcsiéknál töltöttem. (Sok ilyen nap volt annak idején, főleg nyáron)
Aztán hogyhogynem az lett a legnagyobb problémánk, hogy vajon a Family Frost-nak mi a dallama. Tudjátok, a "szólj anyádnak, hozzon pénzt" zene. Akkor állt elő Rolcsi kb. ezzel a megoldással. Mi meg Balázzsal szakadtunk meg a röhögéstől, hogy az eleje még Hupikék Törpikék, aztán a vége hirtelen átvált a tényleges Family Frost-ra.
Aztán van pár ilyen hülyeség, amit sosem felejtünk el. 

A programban, amit használtam az az egyik jó tulajdonság többek között, hogy pár kattintással át tudod hangszerelni a kész számot. Így aztán gyorsan készítettem egy lájtosabb verziót is:

Ezeket még akkor csináltam, amikor írtam a dubstepről, csak nem tudtam, hogy szőjem bele a blogba. hihi :)

Harmadik dolog (bónusz)

Egyébként meg jogos lehet az aggódás. Ugyanis most jutott eszembe, hogy munkáról nem is szoktam írni. Valóban nincs még szerződött munkám. De nem kell aggódni, nem unatkozok. Két telefonbeszélgetés között, és három e-mail megírása között fejlesztem magam folyamatosan, és maszekban weblapot fejlesztek. Rengeteget tanultam, mióta nem vagyok a pizzásoknál.
Emellett pedig újra feltörőben van a kreatív oldalam, ami a programozás szürkeségében elmerült az utóbbi két évben.

Amikor napi 10-12 órában csak ilyen kódokat látsz, akkor elhalnak a szépségre inspiráló ötletek.

import java.io.Serializable;
import java.io.*;

public final class SavingsAccount implements Serializable {

   public SavingsAccount (String aFirstName, String aLastName, int aAccountNumber, Date aDateOpened) {
      super();
      setFirstName(aFirstName);
      setLastName(aLastName);
      setAccountNumber(aAccountNumber);
      setDateOpened( new Date(aDateOpened.getTime()) );
   }
}

Ez az időszak most nekem olyan, mint amikor az író elmegy egy mediterrán szigetre, hogy ott írja meg új könyvét, ahol a béke honol.

Csupán azért nem írtam ezekről, mert ezek a köztudatban élve "kocka" dolgok. És tudom, hogy az olvasók közül senkit sem érdekelne.
Márpedig nem azért írok ide, hogy nektek rossz legyen! Ezért szánok rá néha egy-egy félórát, hogy ha már a kinti világról nem sokat tudok írni, legalább valami baromságot ide tudjak tenni, a gép árnyékából is. :D

Most meg már megint esik az eső, assza meg! Már egy hete ilyen szar az idő. Szerdától újra napsütés, azt mondják ;)