Elkezdtem pakolászni, hogy majd mi, meg hogy fog beleférni a bőröndbe.

Aztán megtaláltam a "téli" kabátomat, és a "téli" cipőmet. Azért idézőjelben mind a kettő, mert igazából egyik sem volt direkt télre tervezve. Anyámtól kaptam is mindig, "hogy lehet ebben mászkálni télen!?!!"
Elég kopott volt már mindkettő. Mondom, haza már nem cipelek szemetet.

Itt Angilában szokás kitenni az utcára dolgokat, amit már nem használsz, hátha valakinek pont ez a szíve vágya. Így hoztam el egyszer jó könyvet, és komplett PC-t is. Ugyan hazavinni nem fogom, de az új lakók örülhetnek majd neki.

Ezért úgy döntöttem, én sem dobom kukába a ruhákat, kitettem a ház elé délután. Az előbb pedig azt látom, hogy egy úriember teljes odaadással, és örömmel markolja fel az árut, és viszi az asszonyhoz, hogy "nézd csak, milyen fasza Reebok kabátot, és Adidas cipőt találtam!!" :)

Hirtelen elöntött a boldogság.

A környezetet is megkíméltem, és mosolyt varázsoltam egy jóember arcára.

Kíváncsi vagyok, a váltó által kilyukasztott safety bakancsom ott marad-e reggelre...